Vese

A vese páros szerv (bár egyes esetekben fejlődési rendellenességként előfordul, hogy csak az egyik oldali fejlődik ki rendesen), a gerinc két oldalán, hátul az ágyéki csigolyák felső és a háti csigolyák alsó része mentén található. Körülbelül 10–11 cm hosszú és bab alakú, melyre a két mellékvese sapkaként simul rá. 

Egy kéreg- és egy velőrészből áll. A kéregrészben helyezkedik el a vér szűrését végző érgomolyagocska (glomerulus), illetve a hozzá tartozó apró csatornácskák, melyek a még értékes használható anyagokat visszaszívják. A kettőt együtt nevezzük a vese működési egységének, szakszóval nefronnak. 

A velőrészben a keletkezett vizes oldat elvezetését és kiürítését szolgáló csőrendszer található. Az általa elvezetett folyadék a vizelet. Normálisan átlagosan kb. 1,5 liternyi ürül egy nap alatt belőle a húgyutakon (húgyvezeték, húgyhólyag, majd húgycső). 

A vese feladata a kiválasztás, azaz a külvilágból bekerült méreganyagok eltávolítása, illetve a szervezet működése során keletkezett káros anyagok kiürítése. Ezeket az anyagokat a vese a vérből szűri ki vizes oldat formájában. Az oldószerként funkcionáló folyadék fontos szerepet játszik a szervezet vízmennyiségének a szabályozásában. A vesére a vér vegyhatásának szabályozásában is szükség van, sem savas, sem lúgos irányba nem engedi eltérni azt. Ezen kívül több más anyag (ionok pl. nátrium, kálium) mennyiségét is szabályozza, illetve állandó szinten tartja. Mint látható, fontos és változatos szerepe van szervezetünk működésében, és így megbetegedése esetén is szerteágazó tünetcsoportokat okoz. 

Veseelégtelenség :a vese működési zavara, elégtelen funkcionálása. Lehet idült (akut) és heveny (krónikus). Az idült formában minimum 3 hónapon át fennáll a probléma. Az esetek nagy többsége ide tartozik. 

Jellemzői: a vese működését mutató laborérték csökkenése (eGFR), illetve a méreganyagszintek növekedése (KN, kreatinin). Az úgynevezett glomerulus filtrációs ráta jó hatásfokkal jellemzi a vese működési képességét. Megmutatja, hogy egységnyi idő alatt (a legtöbb esetben egy perc) mekkora mennyiségű vért képes megtisztítani a méreganyagoktól. Ha a vese működése csökken, a GFR is vele csökken, de értékét több dolog is befolyásolhatja. 

A kreatinin az izmokból származó bomlástermék, melynek szintje jó jelzője a vese működésének. Az arány viszont fordított, minél gyengébben működik a vese, annál kevésbé képes kiszűrni, így növekszik a szintje a vérben. 

Hasonló vegyület az úgynevezett ureanitrogén (vagy urea), melynek mennyisége a vesefunkció romlásával párhuzamosan szintén nő a vérben. Fontos és érzékeny laborparaméter a fehérjeürítés a vizeletben, mely már korai stádiumban jelezheti a vese funkcionális károsodását. Ezáltal az érték szűrésre is kiválóan alkalmas lehet, azaz még tünetmentes személyeknél idő előtt felhívhatja a figyelmet a közelgő betegségre. 

A legtöbb esetben a vese szerkezetében is eltérések észlelhetőek. Ezt legtöbb esetben képalkotó módszerekkel vizsgáljuk, mint például ultrahang vagy CT. A krónikus veseelégtelenség során ultrahangon jellegzetes a vesék kéregállományának elkeskenyedése a velőhöz mérten, mivel a betegség előrehaladása során csökken a működő veseállomány mennyisége pusztulnak a nefronok. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a szerv egészének a mérete is kisebb lesz.

A betegség előrehaladásának a mértékét a már említett GFR-rel jellemzik. Ennek alapján 5 stádiumot különítenek el. A G1 meglepő módon a 90 feletti érték, ami egészséges veseműködést jelez, a G5 pedig az úgynevezett végstádiumú veseelégtelenség (VSVE). 

A vesebetegségek tünetei szerteágazóak a sokféle funkció miatt. A legtöbb korai tünet nem feltétlenül specifikus. Vezető tünet a fáradékonyság, gyengeség, később aluszékonyság. Tápcsatornai panaszok is előfordulnak, mint például a hányinger, hányás a magas méreganyagszintek miatt, illetve idült jellegű hasmenés is jelezhet vesebetegséget. A folyadékháztartás zavaraként több helyen is felhalmozódhat a víz, korai szakban elsőként, de nem kötelezően a szemek körül, illetve utána az alsó végtagokon. Később belső szervek burkaiban, illetve a tüdőben is megjelenhet. A vér vegyhatása általában savas irányba változik, ami hányingert, izompanaszokat és más változatos panaszokat eredményezhet. Jellemző elektroliteltérés a kálium magas szintje a vérben, ami izompanaszokat és súlyosabb esetben szívritmuszavarokat is produkálhat.

A vesebetegség diagnózisát az okozott panaszok, illetve az említett laboreltérések alapján állítjuk fel. A feladatot nehezíti, hogy a betegség korai tünetei nem specifikusak, azaz sok egyéb betegség is okoz hasonló szimptómákat. A dolgot tovább nehezíti, hogy a tünetek sok esetben már csak akkor jelentkeznek, ha a betegség előrehaladottabb stádiumban tart. Így nagyon fontos, hogy – mint korábban írtuk – tünetmentes periódusban felismerjük a betegséget, azaz szűrjük. Ha időben elkapjuk, akkor elérhetjük, hogy a beteg állapota stagnáljon, illetve jelentősen hosszabb idő után induljon csak romlásnak. Tehát felsorolt tünetek esetében legyen a fejünkben a veseelégtelenség lehetősége. 

Ehhez ismerni kell a hajlamosító tényezőket is. 

Ezek egy része életmódbeli. Általánosságban elmondható, hogy azok a tényezők, amelyek a szív- és érrendszeri betegségekre hajlamosítanak, hozzájárulhatnak a vesebetegség kifejlődéséhez is. A legismertebbek a dohányzás, az elhízás, a helytelen táplálkozás (magas zsír- és szénhidráttartalmú étrend), a mozgásszegény életmód. Külön kiemelném a tartósan magas fehérjetartalmú étrendet is (pl. egyes versenyszerű sportolónál), mely megterheli a vesét, és az előbb-utóbb kimerül. A vese számára fontos a megfelelő folyadékbevitel is hiszen, ha elegendő mennyiség áll rendelkezésre kevesebbet kell dolgoznia, hiszen nem kell annyira koncentrálnia a vizeletet. A minimum napi 2 liter, egyenletesen elosztott folyadék segít megelőzni a kóros állapot létrejöttét. A magas foszfáttartalmú étrend (mirelit, illetve gyorséttermi ételek, szénsavas üdítők egy része) nemcsak a vesékre, de a szív- és érrendszerre is káros hatású. A helyes táplálkozás és a testmozgás, a dohányzás és az alkohol csökkentése vagy elhagyása, a megfelelő testsúly elérése tehát hosszú életéveket adhat nekünk.

Bizonyos betegségek hajlamosíthatnak veseproblémák létrejöttére. Két fontos kórképet emelnék ki a magas vérnyomást és a cukorbetegséget. Ezek felelősek a veseelégtelenségek jó részéért. Mindkét betegség tönkreteszi a vese érhálózatát így rontva annak működését. Látható, hogy a két kórállapot optimális kezelése jelentősen csökkenti a veseszövődmény megjelenését. Előfordulnak olyan állapotok is, amelyekbe az immunrendszer hibás működése révén a szervezet maga ellen fordul, és a védekező rendszerünk idegenként kezeli a saját vesénket, így el akarja pusztítani. Ezek az úgynevezett autoimmun betegségek (autoimmun nephritisek). Ezeknél a környezeti faktorok mellett fontos szerepe van a genetikai tényezőknek is, gyakran öröklődnek. Ilyenkor elengedhetetlen a család kórtörténetének az ismerete is. Bizonyos betegségek esetén tehát számítani kell annak megjelenésére az utódokban is, így itt már korán célzottan szűrni kell őket vesebaj irányában. 

Ha a gyógyszeres, illetve életmódi tényezőkkel nem sikerül a betegséget feltartóztatni, és eljut a végstádiumba megpróbáljuk a vesefunkcióját valahogy pótolni. 

Egyes módszerekkel megkíséreljük a szerv szűrőfunkcióját helyettesíteni, ezeket művesekezelésnek, avagy dialízisnek nevezzük. Két formája ismert az ún. haemodialízis (HD), amikor egy mesterséges szűrővel próbálják a vese működését leutánozni. A másik módja, amikor a szűrést az ember hashártyája végzi, ezt peritoneális dialízisnek (PD) nevezzük. Hogy mikor melyik javasolt, nefrológus szakorvos dönti el különböző szempontok alapján. 

Mindkét módszer életet menthet, és javítani tudja az életminőséget, de természetesen egyik sem képes az eredeti szerv működését tökéletesen pótolni. 

Ez olyan módon lehetséges, ha egy másik szervezetből átvesszük annak működő, egészséges szervét. Ez az úgynevezett veseátültetés vagy vesetranszplantáció. 

Történhet halottból (cadavar vese) vagy élőből (élődonoros) a kivétel. Az orvostudomány mai állása alapján az utóbbi az mely teljes egészében képes visszaadni az elvesztett szerv funkcióját, és az immungyengítés beállta után tulajdonképpen a betegség előtti teljes életet visszaadni. Ha a beültetés feltételei adottak, és a baj már nagy, a transzplantáció adhat reményt, és jelenthet végleges megoldást a betegségre.

Mint látható a vesebetegség egy súlyos kórkép, de a tudomány jelen állása szerint sokféle módon képesek vagyunk felvenni vele a harcot, és teljes értékű életet biztosítani a betegeknek hosszú-hosszú ideig. 

Dr. Opauszki Mihály

háziorvos