Interjú Alapítványunk Gondnokasszonyával

Bozga Sándorné Éva Alapítványunk csupa nagybetűs GONDNOKASSZONYA, a leköszönő kuratórium tagja volt vendégünk a Macskávézóban, ahol mesélt nekünk munkájáról, alapítványbeli feladatairól, egészen a debreceni vesetranszplantációs osztály kialakításától nyugdíjba vonulásáig.

Fogadjátok sok szeretettel első interjúnkat a Veseszép Alapítvány múltjáról, annak a fantasztikusan karizmatikus Hölgynek a visszaemlékezéseiből, aki nélkül – bátran állíthatom – nem működhetett volna Alapítványunk!

Éva 1970 óta dolgozott az akkoriban úgynevezett I. Sebészeti Klinikán. Feladatai közé tartozott a háttér irodai munka, a könyvelés, és a pénzügy kezelése.

Tudna nekünk mesélni az Alapítványunk megalakulásának előzményeiről?

Az alapítvány indulása szorosan összefonódik a Debreceni Vesetranszplantációs Osztály megalakulásának történetével. Mikor dolgozni kezdtem a Klinikán, még nem volt lehetőség veseátültetésre, nem volt külön osztály sem. A Vesetranszplantációs Osztály 1990-ben kezdett megalakulni, a Sebészeti Klinika egyik osztályaként, a Sebészeti Klinika épületében, ahol több kórtermet, műtőt, és őrzőt alakítottak ki sok-sok munkával, az ott dolgozó neves orvosok és egészségügyi dolgozók elkötelezett kitartásának köszönhetően. Az osztály létrejötte Alapítványunk első kuratóriumi tagjainak nevéhez köthető: Dr. Uray Éva, Dr. Balázs György és Dr. Asztalos László.

1991. június 27.-én Dr. Asztalos László elvégezte az első veseátültetést, ahol német orvoskollégák is segédkeztek.

Itt működött a veseosztály egészen az új épületbe költözéséig – pontos dátumra nem is emlékszem. Rengeteg munkával, nehézséggel és dobozzal járt az osztály átköltöztetése. A Kardiológia oldalszárnyánál nagyobb, korszerűbb helyet kaptunk, itt már több kórteremben több beteg komfortosabb elhelyezésére volt lehetőség, helyet kapott egy társalgó, orvosi és főnővéri szoba is.

Mikor kezdett el a Vesetranszplantációs Osztályon dolgozni? Hogyan került kapcsolatba az Alapítvánnyal?

Már 1970 óta dolgozom az akkoriban úgynevezett I. Sebészeti Klinikán, munkakörömben, mint az „I. Sebészeti Klinika gondoka” voltam sokáig megnevezve, de a szó hagyományos jelentésével ellentétben nem a klinikai épület karbantartásáért voltam felelős. Feladataim közé tartozott elsősorban a teljes irodai háttérmunka, könyvelés, pénzügy kezelése, tehát a gazdasági vonal. A Vesetranszplantációs Osztály megalakulását követően ugyanezen feladatokat ott láttam el egészen nyugdíjba vonulásomig. Így természetes volt, hogy a megalakuló Vese Alapítvány adminisztratív feladatai is rám fognak hárulni, nagyon szívesen vállaltam, és csináltam, még ha az indulás nagyon nehéz is volt.

Pontosan hogyan is néz ki egy alapítvány létrehozása?

A veseosztály megalakulásával egy időben jött létre az Alapítvány is. Az Alapítvány neve – Veseátültetésre Szorulók megmentéséért Alapítvány – emlékezetem szerint Dr. Uray Éva doktornőtől származott.Rengeteg papírmunkával járt – akkoriban még nem volt ennyire fejlett az informatika –, a nyilvántartás is papír-alapú volt. A másolatról is másolatunk volt. Az alapító okiratot legalább 15 alkalommal fogalmaztuk újra, végül 1990. 09. 11. napján véglegesítettünk. Nagyon sokat jártam a bíróságra az alapítás és az azt követő módosítások miatt, és a kezdeti tőkénk is mindössze csak 500.000 Ft volt. Én az Alapítvány megalakulása óta vagyok a kuratórium tagja, velem együtt Dr. Asztalos László és néhai Dr. Balázs György voltak a kuratórium azon tagjai, akik a létrehozástól kezdve aktívan tevékenykedtünk benne.

Voltak-e támogatóik? Milyen segítséget kapott az Alapítvány?

Az Alapítvány kezdetben nyolc kuratóriumi taggal indult, de az idő múlásával a tagok létszáma a lelkesedésükkel együtt apadt. Mindenki ingyen, önként vett részt az Alapítvány tevékenységében, és a kuratóriumi tagok munkájukkal, utánajárásukkal sok támogatót szereztek céljaink megvalósításához. Sok segítséget és adományt kapott Alapítványunk nagyobb gyógyszergyártó cégektől, mely anyagi támogatást elsősorban Dr. Asztalos László főorvos úr közbenjárásának köszönhetünk.

Milyen nehézségekkel néztek szembe az évek során?

A legnagyobb nehézséget talán az okozta, hogy az eszközöknek, a gépeknek és a gyógyszereknek nagyon felmentek az árai. A veseosztály működéséhez szükséges anyagi keret nagyobbik részét az Egyetem biztosította, az Alapítvány a befolyt támogatásaiból az ezen felül még szükséges gyógyszereket, eszközöket, berendezéseket tudta finanszírozni.

Mikor élte fénykorát az Alapítvány?

Fénykorát a 2000-es évek elején élte. A nagyobb cégek – Novartis, Roche – rendszeresen támogatták komolyabb összegekkel az Alapítványt, melyből nemcsak a vesebetegek ellátását tudtuk finanszírozni, hanem volt lehetőségünk többek között a gyógyszerfejlesztéseket és a transzplantációs pályát választó orvosok képzését is támogatni. Aztán a támogatások adóvonzatainak változásai miatt a támogatások száma évről évre csökkent. Utolsó nagyobb támogatást az Alapítvány 2013-ban kapta szintén a Roche nagy gyógyszergyártó cégtől.

Akkor ezért is merült „álomba” az Alapítvány az utóbbi közel 10 évben?

Az Alapítvány utolsó módosításaival a kuratóriumi tagok száma 4 főre csökkent, a leköszönő tagok közül néhai Dr. Balázs György professzor, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar professor emeritusa, az I. sz. Sebészeti Klinika volt vezetője 2020-ban hunyt el. Dr. Asztalos László, aki 2013-ig, nyugdíjazásáig volt a Vesetranszplantációs Osztály vezetője még ezt követően is rengeteg személyes szakmai segítséget nyújtott az Alapítványnak, és a veseosztálynak, ameddig egészsége ezt lehetővé tette. Alapítványunk leköszönő kuratóriumi tagja még Dr. Papp Imre ügyvéd, aki jogi szakmai segítségével támogatta az Alapítványt az évek során. A támogatások és az orvosi szakmai segítség nélkül tényleges tevékenységet az Alapítvány sajnálatosan nem tudott végezni. Nagy örömömre szolgál, hogy átadhatom feladataimat az újraszerveződött, lelkes kuratóriumi tagoknak, akik újraélesztik Alapítványunkat és alapítványi célkitűzéseinket a vesetranszplantáció és a jelen világ igényei szerint.

Köszönjük a bizalmat, és igyekszünk megfelelni az elődök igen magasra tett mércéjének!

Köszönjük a beszélgetést Bozga Sándorné Évának a Veseátültetésre Szorulók megmentéséért Alapítvány leköszönő kuratóriumi tagjának!